Merüljünk érdekes adatokba: a medúzák

Init Az angolszászok a medúzákat közös néven jellyfish-nek hívják, utalva ezzel az állatok kocsonyás állagára. A medúzák több, mint 97%-a víz – szinte, mint a görögdinnyék, akik 90-95%-ban állnak vízből, de az egy másik sztori, maradjunk most inkább az érdekes medúzáknál. Medúzáknak közel 2000 faja ismert, mind az űrbelű állatok törzsének tagjai. Az űrbél a testükön lévő egyetlen nyílás – ezt a száj + segg kombinációt sikerült szegényeknek a természettől kapniuk (ugyanis ezen megy be és ki is a kaja). Táplálkozásukat tekintve planktonevőkre és ragadozókra lehet bontani őket. Ez utóbbi csoport növeszt magára csípős csalánsejteket, amelyektől bizonyos fajok esetében joggal fosik a tengerbe merészkedő embergyerek. A csalánsejtek a medúzákról lógó karok végén találhatóak. A medúzák között több faj birtokol érdekes extrákat:

  • van olyan, amelyik kvázi örökéletű: kezdetben helyhez kötve, ivartalan módon szaporodik, majd amint számára megfelelő a víz hőfok és van elég kaja, átalakul rendes medúzává és ivarosan szaporodik tovább, aztán visszavált ivartalan alakra, et cetera.
  • Akad 24 szemű is – igaz, valószínűleg csak fényfoltokat látnak, nem éles képet
  • Számos fajuk termel magában fluoreszkáló anyagot – ilyet egyébként sok más élőlény is csinál
S hogy mennyire jelentős élőlényekről szívjuk épp magunkba az érdekes adat: újabb kutatások valószínűsítik, hogy a melegedő óceánokban egyre nagyobb tömegben jelenlévő, vízpumpáló medúzák jelentős befolyással vannak az óceánok vizének keveredésére. A rövid összefoglaló után nézzünk meg pár izgis fajt a csalánozók altörzséből.

Giant jellyfish

Ez egy óriási méretű dög, széjjeltépi a halászhálókat, a legnagyobbaktól első látásra valószínűleg beszarik tőle minden vízben úszó ember – nézzük meg, hogy mozog:

Kockamedúza

box-jelly Talán a tengeri darázsnak, angolul box jelly-nek nevezett medúza csípése a legveszélyesebb (a fotón egy bébi példány látszik, a kifejlett egyed nagyjából 15-30 centi). Az sérülés jellegzetes, rőtvörös, égési sérüléshez hasonló – a csípés nyoma szinte beleég a bőrbe (nagyon rondák, ha mindenképp látni akarod, képek erre). A fogókarok a bőrrel való első érintkezés után az áldozat bőrére tapadnak, és mozgatás hatására újabb és újabb adag mérget juttatnak a szerencsétlenül járt élőlénybe. Eltávolítani csak ecetsavas semlegesítés után lehet őket – az ausztrál strandokon ki is van pakolva az ecetsavas flaska mindenfelé, továbbá a “légyszi ne úszkáljál itt neoprén nélkül novembertől áprilisig” tábla is. A kockamedúza afrikai partoknál honos verziója kevésbé veszélyes, mint az ausztrál reefeknél tanyázók. A kockamedúza idegmérgéhez van ellenméreg, de sokszor későn érkezik, mivel a mérge a szív és légzőizmok görcsös bénulását okozza. A méreg felszívódását az erek elszorításával lehet késleltetni. A méreg hatása 15 perc múltán csillapodik. Érdekes módon a kockamedúzát csak a II. világháború után, 1948-ban azonosították – addig nagy valószínűséggel minden csípését a portugál gályákra kenték.

Kivételezzünk – portugál gálya

Talán a leghírhedtebb, sok búvár által is medúzának titulált (bár valójában nem az, sokkal inkább egymás nélkül életképtelen polipok kólóniája) élőlény a portugál gálya, amit az amcsik (portugese) man-o-war-nak hívnak: portugal_galya A portugál gálya teteje jó 10-15 cm-re kilátszik a vízből: ez a kilátszó búb olyan, mint valami vitorla – ezt fújja a szél és sorodja így az állatot. A kékes színű búbban szén-dioxid és nitrogén van. A nevét régi tengerészektől kapta, akik szerint portugál hajóra hasonlított az általuk látott állat. Az állatot alkotó polipcsoportoknak csoportonként más-más funkciója van: van, aki csak attraktív (=csali), van aki öl (=csalánozók), van aki kajál (falópolipok) és van, aki szaporít. A felső részből sok polip lóg le a mélybe – az evőpolipok pár 10 cm hosszúak, ám az ember számára igazi veszélyt jelentő csalánsejtes fogófonalak 1-5 méteresek, de nem ritka a 30-50 m hosszúságú fonál sem. Az állat minden kis rákot és halat megzabál, amelyet a csalásejtjei megbénítanak. Ezt úgy csinálja, hogy a hosszú lelógó csalánfonalakban izmok is laknak és azokkal feltornássza a teste közelében levő, kajálásra szakosodott poliptelepekhez, akik aztán már intézik is a dolgot a már emlegetett száj-segg motorral. Így rugóznak a kajafogó falófonalai: A dög sokszor fellelhető melegebb partközeli vizekben. Ugyan csak néhány napig életképes, ám a testén levő szaporodásért felelős polipok ivartalan sarjadzással időről időre leválnak a főtelepről, így reprodukálva az állatot rettenetes mennyiségben. A csípése a mérgére allergiás emberekre sokszor halálos, ám a kevésbé érzékenyek is rettenetes fájdalomról számolnak be, horrorisztikus csípésnyomokat mutogatva a bőrükön. A csalánsejtek egyszerűen olyan rengeteg helyen akadnak egyszerre az áldozatba, hogy a minden irányból bejutó toxin szinte azonnal görcsös izomösszehúzódást vált ki. Itt van egy partra sodródott, hogy felismerd, hogy az ilyet nem piszkáljuk: Egyetlen természetes ellensége egy tengeri csiga, aki Hawaii és Ausztrália partjainál előszeretettel eszi a portugál gálya egyedeit. A portugál gálya csípését csak tengervízzel öblítjük, mert ennél az állatnál az ecetsav alkalmazása a csalánsejtek szétpukkadását okozhatja. A partra vetett állat tetemét semmilyen körülmények között nem rugdaljuk viccből, mert a csalánsejtjei az állat elpusztulása után hónapok elteltével is veszélyesek maradnak.

A szépség és a szörnyeteg

Ennyi ijesztgetés után végül pedig nézzünk egyáltalán nem veszélyes, szivárványos csillójú és puding állagú medúzákat a Vörös tengerben, hogy lássuk, nem csak embergyilokgépekről van szó, hanem csodálatos szép lebegő állatok ezek (maradék medúza-addikt olvasóink tekerjenek 2:14-hez, majd kisvártarva 3:26-hoz a maximális medúza-élvezet érdekében): ]]>

5 thoughts on “Merüljünk érdekes adatokba: a medúzák

  1. _alesi_

    Végre megtudtam, hogy milyen állat(ok) a portugál gálya; eddig lusta voltam utánnanézni.
    Úgy tudtam, hogy a kockamedúza bizonyos fajainak mérge ellen még mindig nincs szérum, de ha lenne se nagyon használna, mert mire beadják, már lehet ásni a gödröt.
    A videóra meg böktem egy Tetsziket.

    Reply
  2. eFi Post author

    Köszi. A kockamedúzáknak van több faja – ha jól tudom a japóktól már jött valami kisebb, ami ráadásul alig észrevehető és nincs rá ellenméreg – legalábbis 2009-ben, amikor erről olvastam még nem volt. Most is kerestem ezt az infot a posthoz, de végül nem találtam meg.

    Reply
  3. Pingback: So long AussieLand – empirikum | eFi.blog

Leave a Reply to _alesi_ Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *