AbOriginal art #2 – figyeljük meg a krokodil hasának belsejét: Növényes pad: Madárles a Territory Wildlife Parkban (ha erre jártok, ezt a helyet ki ne hagyjátok!): Illegálisan kitermelt óriáskagylók héjából készített emlékhely: A krokodilok “7. érzékszerve” – a kis búbokkal érzi meg a víz rezdülését: Krokodilmentes fürdőhelyet jelölő tábla (csak úgy errefelé nem mehetsz be a vízbe, mert könnyen kaja lesz belőled): Egy ~6 méteres sósvízi krokodil állkapcsa – a felső állkapocs már az önsúlyától záródva, izmok nélkül is erős fájdalmat vált ki, ha bennehagyod a kezed a szájban: A helyiek kiülnek naplementekor borozgatni a partra a Cullen baynél: Didgeridoo bolt a Mindil beach melletti esti piacon: Haletetés az Aquascene nevű turistacsapdában (ezt kerüld el messzire): Termés: Kötött reef (bárki meglephet egy ilyennel): Rendesebb gyík, aki csak akkor dermedt mozdulatlanra, ha videózni kezdtük: Masszív apály (errefelé ~10 méter az árapály ingadozása): A boldogság 3 komponenséből (=jég a fogáshoz és a sörhöz, csali, gáz a barbihoz) az egyik elfogyott: Lekopaszodott pálmatörzs: Pelikán eszik: Termeszvár – kemény, mint a csont: Tesla töltőfejek egy noname olcsó motel parkolójában: A II. világháború alatt olajtartálynak épített alagutak egyikének belseje: Wallabi simizés: Vízesés #1: Vízesés #2: ]]>
Category Archives: travel
Tatranská Lomnica
hyperlapse 10 perces ereszkedésből:
Tatranská Lomnica from Gabor Penoff on Vimeo.
Music: Two Steps From Hell – Tagged Rendezvous]]>Polska 2014/06: szummárium
Wrocław Templom kívülről: Templom belülről: Nénistencil a falon: Régi torony a főtér sarkán: Jellegzetes wrocławi törpék a torony mellett: 300 lépcső megmászása után kilátás a toronyból: Szuperrohadék parkolóautomata, ami a jegyre rendszámot is kér, nehogy továbbadd: Szép, fényes, zárva:
Toruń
Templom külseje: Templom pszichedelikus mennyezete:Gdańsk
Szines épületek: Öreg IRL nénik körbeülnek egy még sokkal öregebb kőnénit: Strand, 15 fokos, alig sós vízzel (naná, hogy teszteltük):Les
Ilyen a homokcsík vége:Malbork
A vár a háború végén: A vár ma kívül: és belül:Warszawa
Volt tégla bőven: A varsói barbakán, félbevágott emberrel: Szines házak itt is: ]]>Polska 204/06: a racławicei körkép
festménye, ahol Tadeusz Kościuszko, a “lengyel Bem apó” harcolt. A kép 15 méter magas és 114 méter hosszú, a körülötte levő tér pedig úgy van berendezve, hogy átvezeti a 2D képet a 3D valóságba. Sokáig Lembergben volt kiállírva, valamikor a II. világháború után hozták át Wrocławba. Ennyi duma után itt a nem túl nagy felbontású bubb.li, amiben körülnézhetsz te is: Itt meg pár fotó a körpanoráma egy-egy darabkájáról: ]]>
Polska 2014/06 – Wrocław
Stay tuned, holnap jövök újra! Update: na jó, egy kép az nem kép, egy hihetetlen hős vagyok és mégis kivártam, mire az AutoPano Pro lerendereli az utolsó fotót is, amin az a brutális magas torony van, ahonnan az előbbi képet csináltam. Nézzétek meg jól a tetején azt a kőkorlátot – oda mászott fel az eFi ma nektek az előbbi panorámáért. 90 brutális méter, ami mind függőleges! ]]>
Irány Polska!
A legenda szerint a domb mélye Krak uralkodót rejti, akit pogány szertartás szerint máglyán elégettek, majd jó sok földet hortak rá. A domb tetejéről sok minden látszik, a lábánál fekvő Schindler listája forgatási helyszíntől a kicsit meszebb levő płaszówi munkatáboron át az 50-es években rohamtempóban felépített Nova Huta lakótelepes-hőerőműves városrészéig. Csak most, a panorámát kirakva jutott eszembe, hogy Krakkóról még alig meséltem itt, pedig egy csomó minden érdekességet tudok már. Sebaj, hamarosan pótolom!]]>
Egy kirándulás elveszett képei: New Zealand, északi sziget, 2007
bloghalálban azok a posztok mind odalettek. Nem sokkal ezután pusztult meg egy diszkem, amin a 2007-es túra összes fotója ott lakott, backup nélkül, így azoknak is vége lett… illetve csak hittem! Tiborék nemrég jártak nálunk és két sör között szóba jött a téma, mire ő megemlítette, hogy szerinte nála megvannak a képek. Hála Tibinek, a közel 600 kép visszakerült hozzám és miután 2, egymástól távol levő adathordozóra is csináltam belőlük backupot, szemezgetek belőle párat ide, a blogra. Először nézzük meg, honnan ugranak a 135 méter magas SkyTowerből a népek: Aztán menjünk fel oda és nézzük meg, mekkora fentről a jump target: Ezt követően ugorgyunk: Együnk Des-nél füstölt marlint: Aztán menjünk ki a Great Barrier Island-re: keressük meg a kagylószüretelőket: vegyünk két vödör kagylót: majd merüljünk egyet és hozzunk mellé fésűkagylót is: meg gigantikus crayfish-t: végül kérjük meg Taniat és Tibit, hogy pecáljon egy kis kowhai-t sushinak: Nézzük egy kicsit, ahogy a riadt kishalakat vadásszák a madarak a víz tetején: Ijedjünk meg a tengeri fűtől: Keressünk egy múzeumot, ahol közelről láthatóak a giant squid-ek ijesztő szívókorongjai: Feküdjünk hanyatt egy tengerparti forróvízű forrásban: Végül szaladjunk el Rotoruára: és fotózzunk bugyogó sarat: ]]>
Malta 2013/10
Ez pedig pár pillanat emlékeztetőnek a hétből:
Malta 201310 from Gabor Penoff on Vimeo.
]]>Krakkó a középkorban
…majd az utóbbit javasolta. E bölcs döntésének eredménye a mai poszt. Járjunk utána, hogy nézett ki a város párszáz évvel ezelőtt! Valahogy így nézhetett ki a kora középkori Krakkó:
A jobb alsó sarokban, azon a kitüremkedésen áll a fallal körbevett Wawel-kezdemény, ami mára csodás kastély-katedrális kombóvá nőtte ki magát. Ha Google Earth kompatibilis a böngésződ, akkor körbe is tudod nézni 3D-ben:
Nagyobb térképre váltás
Itt van ugyanez egy maketten, valamikor a középkor derekán:
A kereskedővárosnak már párszáz éve egész komoly vízvezetékrendszere volt:
Na de sétáljunk be a múzeumhoz a főtérre! A tér közepét uraló Posztóházról egy januári képet tudok mutatni (a fotó bal oldalán levő torony a régi városháza része, ő is megér egy misét, de majd sort kerítek rá külön):
Posztóháznak hívják azt a sok boltíves épületet középen, amely a világ egyik legrégebbi “plázája” volt. A posztóház innen nem épp látható, távolabbi sarkában van a múzeum bejárata, ahova igyekeztem.
Már korábban olvastam róla, hogy az itteni népek valami egész high-tech múzeumot gyártottak a föld alá. Van is benne minden, mint Karácsonykor! A bejáratban vízpárára vetített középkori mozi:
A belépőhöz mellékelt prospektusra nyomtatott taggel augmented reality:
A korabeli híres épületek forgó, körbejárható hologrammos modellje:
Na de miért pont a föld alatt? Nos, Krakkó főterének talajszintje a középkorban úgy 5-6 méterrel volt a jelenlegi szint alatt. Már 1899-ben ástak errefelé és találtak ezt-azt, de az igazi hatalmas bumm csak pár éve történt. Nézd meg a főtér körül zajlott ásatások időrendi térképét:
A zöld 1930, a piros 1950, a zöldek 1960-1970, a sárgák 2003, a barna 2004, a világoskék 2005-2007, a rózsaszín 2007-2009, a világosszürkék 2009-2010 periódusokban feltárt területeket jelölnek. 3 évvel ezelőtt túrták itt a földet – izgi, mi?
A föld alatt valóban a többszáz éves falak között mászkálsz:
Nézd csak meg, mekkora rumlit csináltak a téren az utolsó 5 éves ásatási ciklusban:
Én minden belépőjegyre rányomtatnám ezt az utolsó fotót, hogy a lent ámuldozó helloTurisztnak leessen, hogy mekkora területet jár be épp és nagyjából merre bolyonghat a tér alatt. Így néz ki a múzum területe (a szines részek látogathatóak):
A főtér körüli ásatások eredményeként nem kevés temetkezési hely is előkerült – ezeket jelölik a narancs foltok az alábbi képen (a kék az csak valami színhiba, esetleg lens flare, szóval ne törődj vele):
A foltok helyzetéből ítélve bőven lenne még mit ásni.
Mutatok még valamit. Látod ott a főtéren a virágárusok rikító sárga napernyőitől balra azt a szabályos négyzetet?:
Nagyobb térképre váltás
Kicsit ügyetlenül, de azért rámaszkoltam az ásatásos fotóra:
Pont a feltárt részek közepén terpeszkedik! És tudod mi az? Egy nagy szökőkút. Szökőkút bizony, csak az alja épp akrilból készült és átlátszik. A térről ugyan nem látsz le, de a múzeumból látod és hallod a benne levő víz csobogását. Maga a szökőkút az egyetlen természetes fényforrás az egész múzeumban:
Summa summarum, Krakkó tartogat még meglepetéseket. ]]>
Zamki Bobolice i Mirów
Szép nagy vár a mészkő tetején mindkettő. Bobolice zsír újnak tűnik – azért, mert egyébként az is. A helyiek lényegében a régi vár alapjaira ráépítették a valaha volt eredeti pontos mását. Mirównál találkoztunk egy híres nemzeti étellel, a magyar lángossal (?): Ez igaziból egy sűrű gulyással vagy pörkölttel töltött tejfölös lángos. Fura, de egyszer megkóstoljuk, az tuti. Ha esetleg ettetek ilyet, ne titkoljátok az élményt!]]>