garo-nak köszönhetően.
A szakadó esőben mindössze egyszer, az erdei úton volt kedvünk kiszállni az autóból, a nap túlnyomó részében a szélvédőn át bámultuk a tájat. Amikor kiszálltunk, az erdő ilyet mutatott magából:
Az erdőt elhagyva a durva aquaplanningnak köszönhetően szép lassan érkeztünk meg Montereybe, ahonnan holnap egy rövid nézelődés után tovább is indulunk Pismo Beach irányába – ha csak nem találunk valami tuti whale watch túrát, ami idecövekel minket. Stay tuned, holnap kiderül!]]>
A stripre épült szállodák relatív olcsók, az aljukba installált kaszinó hozza a valódi zsetont, nem a szállóvendég által igénybevett többi generic szolgáltatás. A szállodák aljába kaszinók és üzletek települtek, nem akármilyen körítéssel. Itt van pl. egy Velencét idéző _beltér_, késő éjjel, csak mesterséges világításban:
Kukkantsunk be a Rainforest Café nevű étterembe:
A strip összes ilyen létesítményében díjtalanul lehet csámborogni – gyakorlatilag egy egész napot el is lehet csodálkozni, mire az ember végigbámulja mindet. A kaszinók látványától az ember egy idő után megcsömörlik, mind ugyanaz a pénznyelő üzem:
Látványban a prímet kétségtelenül a Bellagio viszi. Előtte egy tó méretű, zenére szinkronizált szökőkút teremt pazar látványt minden egész órában, benne pedig valami elképesztő méretű luxus döbbenti meg a betévedőt. Csak friss virágból több tonnányit pazarolhatnak el naponta a szálloda belsejének díszítésére, mindezt egy sivatag közepén.
Engem a Bellagio előterének teteje kápráztatott el a legjobban, amelyet üvegvirágok borítanak:
Nehéz szavakba foglalni, amit az emberből Las Vegas látványa kivált. Egy óriási játszótér az egész, pazar, sokszor giccses köntösbe öltöztetve. A városban csillió építkezés zajlik most is, látszik jól, hogy hihetetlen mennyiségben ömlik ide a pénz.
Végül, de nem utolsó sorban tettünk mi is egy próbát: adtunk Somának 30 USD-t, amit elverhet egy kaszinóban:
Nagyjából 2 percre volt szüksége ahhoz, hogy 1 centes alapon köddé váljon a zsé.
Las Vegas fényeiből kitekintve a következő nap a Hoover gát felé vesszük az irányt és bejárjuk a Red Rock Canyon színes szikláit is. Stay tuned!
]]>
Késő este szállt le a gépünk, a tizenkét órás út bőven kimerített mindenkit, azonban a landolás után ez csak folytatódott. Elképesztő mennyiségű ember ömlött be a reptéren a beléptető terminálok elé, amelyeknek cirka fele, ha üzemelt. Bő egy órás sorbanállás után jutottunk végül át minden probléma nélkül.
Egy Jeep Grand Cherokee-t foglaltunk már jó előre, amiben úgy gondoltuk, kényelmesen elférünk a gyerekekkel és a cuccokkal együtt. Jelen post írásának pillanatában már 5. napja kínozzuk a gépállatot és egyöntetűen mindannyian azt mondjuk: ilyen kocsi többet nem kell. Kívül nagy, belül kicsi, borzalmas méretű fordulókörrel, pici tankkal, 13+ literes fogyasztással, rettentően lomha motorral, lusta disznó automata váltóval. Mindettől függetlenül az autó persze szépen teszi a dolgát.
A szállásunk Los Angelesben a másnapra megcélzott dolgokhoz képest egész jó helyen volt. A Coral Sands Motel nem egy Hilton, de aludni teljesen megfelelt (csakúgy, mint az út többi szállása). Ingyen WiFi van, azonban a jelerősségnél csak a sávszélesség alacsonyabb.
Az első teljes nap Los Angelesben telt: a Universal Studios élményparkját néztük meg. Az élménypark egyfajta nagy tematikus filmes backstage demó. A legnagyobb élményt a King Kong 3D-hez készített spéci attrakció nyújtotta (sajnos erről fotó nem készülhetett). Kapsz a fejedre egy passzív 3D szemüveget, majd egy turisztszállító nyitott kisbusszal becipelnek egy hatalmas hengerbe, ahol leáll a szerelvény. A henger belső falára körbe-körbe vetítenek, amolyan Jurassic Park vs King Kong sztorit: a rendes King Kong jól elveri a *szauruszokat. Mindez a fejed körül mindenhol üvölt és látható, plusz a busz a mozi közepébe komponálva rángatódzik, levegőt fújnak, illetve vizet spriccelnek minden lehetséges irányból rád, amikor az események úgy kívánják. Kamerával a kezedben ez nem mindig vicces, de ettől függetlenül nagyon nagy élmény.
Mivel a fentiekről nem készülhetett felvétel, helyette íme egy csatajelenet a Waterworld című (szerintem borzalmas) film mellé készített showból:
Az Universal élménypark a nap nagy részét kitöltötte.
Ezután egy nagy séta következett a Hollywood Boulevard Walk Of Fame-nek nevezett részén, ahol a sok médiasztár neve van csillagba betonozva, illetve a Chinese Theatre előtt pár user kéz és lábnyomát is megörökítette a beton. Döbbenten néztem, hogy eFi 46-os lába hogy eltörpül Samuel L. Jacksoné mellett:
Este a jetlagtól fáradtan estünk ágyba 9 óra körül (igyekeztünk ébren kihúzni sokáig, hogy másnap már teljesen fittek legyünk). Másnap irány Las Vegas – de erről majd holnap bővebben.
]]>
Bishopban dekkolunk – Los Angeles, Las Vegas, Death Valley már a hátunk mögött, egy csomó másik célpont még előttünk. Sajna ezidáig sem idő, sem net, sem technika nem állt rendelkezésre ahhoz, hogy az amúgy sem ritkás eseménysorról hírt adjak, de ez remélhetőleg holnaptól változni fog. Stay tuned, holnap megpróbálunk izgis kontenttal jelentkezni – addig is érjétek be a buta arcommal:
]]>
Szeplős Váll volt az első számuk, ami a bandától a szívemhez nőtt – ez szólt 2007 októberében Dahabban, amikor 4+1 búvárok egy fantasztikus túrát éltünk át az egyiptomi paradicsomban. Született is belőle anno egy klip, amit sajna a januári server crash maga alá temetett – sebaj, itt van újra, szilveszter elé, vidámkodni:
Magyar Posta – WTF, elment az eszetek?]]>
]]>
2010 október 10-e van, azaz 42 (%101010). Aki erre jár és nem mond neki ez a szám semmit, az gyorsan szerezze be az etalont és szippantsa fel a tudást!
Aki ezen már átesett, azzal folytassuk a ma jubiláló 42 körüli számmisztikát. A Canonical sem véletlenül 2010 október 10-én adja ki ma az aktuális Ubuntu Linux disztró frissítést, a 10.10-et – ők is Mr. Adams emléke előtt tisztelegnek az időpontválasztással (btw az megvolt már, hogy Douglas Adams a Monty Python’s Flying Circus 42. részében megjelenik sebésznek öltözve?).
]]>