A kantűz a Szent Iván-éji tűz egyik tájnyelvi neve:

• nagy máglya, amelyet nyár elején, jellemzően június 23-ról 24-re virradó éjjel gyújtottak,
• a tüzet körültáncolták, átugrották,
• termékenység-, egészség- és rontásűző mágikus erőt tulajdonítottak neki.

Az eredete a kereszténység előtti, nyári napfordulóhoz kapcsolódó európai tűzünnepekig nyúlik vissza. A kereszténység később Keresztelő Szent János (Szent Iván) ünnepéhez kötötte, de a szokás jóval régebbi. A tűz a Nap erejét, a megtisztulást és a termékenységet jelképezte.

Rendes bajai halászlé alá az ember kantüzet rak, hogy zubogva forrjon és meg ne álljon a lé egy pillanatra sem:

Ha így zubog 30 percen át akkor a csontenyv kifő rendesen, közben a hal sem esik szét és ilyet ehetünk:

A fotók az Tinusz Gábor csodás éttermében, az érsekcsanádi Rév csárdában készültek.