itt meg itt is, de ma délelőtt pakolásztam és kellett volna megint pár darab 25 mm-es, viszont itt a gyaloglós távolságban levő barkácsboltok valamiért nem egyáltalán tartanak süllyesztett fejű metrikus csavarokat, az előző verziókhoz pedig az kell.
Ebből meg némi agyalásból jött az, hogy végülis ha egyben lenne a mechanika nyomtatva, és terveznék bele pár tized mm-nyi hézagot, akkor lehet, hogy működne a dolog egy menetben, anélkül, hogy nyomtatás után csavarozgatnom kellene az elkészült racsniaput és anyut. Így született az egyben nyomtatható mechanikás racsni!
Ha már újra kellett rajzolni, csináltam neki szép paraméteres designt:
Aztán gyártottam egy Prusa-narancsos rendert:
Persze az én Prusa i3 MK2-m még nem kapta meg a több extruderes upgrade-et, így csak nálam egy színből printelődött az egész:
A két mechanikus elem között 0.3 mm hézagot hagytam (a racsni élénél csak 0.2 mm-t, hogy ott kicsit jobban passzoljon), 0.2 mm-es rétegvastagsággal, támaszték nélkül simán nyomtatható. Az eredmény annyira állatias lett, hogy ezt az egybetervezett mechanikus modellezést tovább fogom tolni az elkövetkező cuccokon is!
Az STL file-t szedheted a youmagine.com-ról.
]]>
Jol sejtem hogy ez az egybenyomtatas azt jelenti hogy csak par szal tartja? Tehat eloszor behajtva eltorod?
Jack: Igaziból nem nagyon tartja semmi és pont ez a pláne benne! Kettévágtam neked a modellt, hogy lásd, hogy néz ki belül:
A jól kalibrált FDM printer tud valamennyi “bridging”-et, ami annyit jelent, hogy a megolvadt műanyagot valamilyen szélesen még áthúzza A-B pont között anélkül, hogy az alá lenne támasztva. Az all3dp.com megmutatja, hogy néz ez ki és ad modellt is ahhoz, hogy a printert tesztelhesd. Ez a modell pont ezt használja ki. Kivettem a lezáró kart a racsnitestből és bepirosoztam a legdurvább bridging részt neked:
Ennek a max. hossza nagyjából 11 mm, ennyit kb. tud a printer. Az alatta levő réteg 0.3 mm-re van, a rétegvastagság 0.2 mm, szóval egész biztosan a levegőbe kezdi printelni ezt a darabot, amit aztán a ventillátor meg is fixál, elég jól.
Persze nem állítom azt, hogy 100% bizonyosságal nem ragad valahol hozzá az alatta levő réteghez, de az biztos, hogy amint kiveszem a kész objektumot a nyomtatóból, a zárókar szépen elforog a racsnitestben.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy inkább a 0.2 mm-es gap a kritikus a racsni első foga és a zárókar teteje között, az hajlamos kicsit összeragadni jobban. Adhatnék oda is picit nagyobb rést, de azt azért nem akartam, mert inkább passzentosan zárjon a racsni és print után kicsit ragadjon az első mozdításig, mint hogy lötyögős legyen a kapcsolat.
Ertem, koszi a reszletes valaszt. Ezt az elozo 3D printered is tudta volna?
Szívesen. Ultimakerek meglepően precízek, szerintem vitte volna simán.
Es tudnal betenni egy magyon kozeli fotot is errol a reszrol, a kesz darabrol, ha nem gond?
Persze, szívesen. A legjobb, amivel le tudtam fotózni neked az egy 35-ös fix obi egy Nikon D750 vázon:
Koszonom, ez igen. 😮 Nem gondoltam hogy mar ennyire preciz a technologia.
Na de miért nem nyitott állapotban nyomtatod?
Mert nem jutott eszembe 🙂
Ez a nyitott állapotban nyomtatás tetszik! 🙂 Jó ötlet!
Amit nem értek, hogy hogy jött ki a hídra a max. 11 mm. Számításaim szerint ez több.
Van ugye a stift félköríve, plusz a két kis egyenes szakasz a két végén (lásd a pirosított szakaszokat). Ehhez jön még az a rész, amíg a villából nem ér a szál a teljes keresztmetszetű részhez (ami takarva van a képen, de a villa másik felén látható, milyen hosszú az az ív).
P.Isti: túlagyalod 🙂 0.2 mm a rétegvastagság, ebből indul, aztán már csak azon múlik, hogy a printered mire képes. Az enyém ekkora tűréssel gond nélkül nyomtat, innentől nem gondoltam tovább 🙂
eFi: éppen ezért agyalom túl, mert az én nyomtatóm nem olyan szuper, mint a tiéd. 🙂
De azért a (túl)gondolatmenetem helyt áll?
Egyébként ki fogom próbálni a csatinyomtatást, az enyém hogy birkózik meg vele.
Ne gondolkozz rajta sokat, nyomtasd ki a 25 mm-es nyitott verziót és örülj 🙂 Ne félj izomból elforgatni a lockot a tengelye körül, mert nálam is leragad egy picit, de nem vészesen. És írd meg, hogy sikerült, kíváncsi vagyok!
Szia!
A statisztika: 66%. Azaz 3-ból kettő sikerült, a harmadiknak eltört a tengelye, amikor megpróbáltam elforgatni.
Az első kettőnél azon nyomban az elkészülésük után kiforgattam a nyelvet. A harmadik akkor készült, amikor elmentünk közben macikat etetni. Mire hazaértünk, már teljesen kihűlt az asztal, illetve a nyomtató tér is. Talán ezért ragadhatott a két, amúgy egymáson elmozduló felület össze kicsit jobban a kelleténél.
Mondjuk az az érdekes, hogy a másik kettőnél sem forog teljesen a tengely. Azaz a tengely külső felülete nem forog, valahol bent szakadt szét. De mindkettő működik.
Képeket ide nem tudok feltölteni, de mindjárt küldök róluk néhányat mélben.