A probléma Tegyük fel, hogy van egy párod, aki a poszt címében megfogalmazott támadással állná útját annak, hogy 3D printelj, pedig te imádod pazarolni az erőforrásokat és illatolni az ABS olvasztása során felszabaduló ciánt.
A megoldás
Találjunk valami háztartási problémát, amit csak új eszköz vásárlásával lehetne megoldani. Amint ez megvan, ereszd szabadon a benned bujkáló mérnököt és tervezd meg / gyártsd le az egyébként pótolhatatlan alkatrészt műanyagból! Mai delikvensünk egy közönséges fürdőszobai mosdócsap. Ha jól emlékszem, ez GROHE termék, kettő is van belőle otthon. Egyik hétvégén úgy értünk haza, hogy a csap végén a vízsugarat buborékosító zárószerkezetből kiestek a szűrők, az azokat tartó peremet pedig nagy eséllyel már rég elnyelte a csatorna. Leszereltem hát a csapvéget és magammal hoztam Krakkóba, hogy két tesztfuttatás között kitalálok rá majd valamit. Így néz ki a meghibásodott csapvég a buborékokat generáló szitákkal, amiket mára már nem tart a helyén semmi:
Ha kiszedem a szitákat, a foglalatukul szolgáló kis henger kitekerhető a csapból:
A henger oldalán egymással párhuzamosan van két letörés, hogy egy fogóval meg tudjuk ragadni, ha mondjuk kézzel nem lenne kitekerhető, mert belegyógyult a vízkőtől:
A henger oldalának felső, ~5mm-es részén egy 24×0.75 mm-es metrikus menet lakik, a felső szélén pedig egy perem tartja helyén a tömítést:
Mivel a buborékképző sziták ~18 mm szélesek, a henger pedig ~23 mm átmérőjű, így marad elég falvastagság ahhoz, hogy az egész kényelmesen printelhető legyen. Mi a henger aljába is teszünk majd egy peremet – ez fogja helyén tartani a szitákat. Ez volt az ötlet leskiccelve:
Ez pedig a megvalósult ojjektum:
Voila, szombat estétől újra két csap üzemel a fürdőszobában! Ha ellenállhatatlan vágyat érzel a modell birtoklására, akkor viheted a Thingiverse-ről.
p.s.: semennyire nem vág a poszt témájába, csak a fotók elkészítése közben jutott eszembe a dolog. A héten olvastam Handrásnál egy posztot, amiben arról ír, hogy AlieN Gergő egy telefonnal készít gyönyörű fotókat. A poszt után több olyan megjegyzést olvastam/hallottam, hogy ilyen precízen fókuszált képeket a telefonnal lehetetlen lőni. Nos, ennek a posztnak a képeit egy iPhone 5 készítette és azt gondolom, rendben van a fókusz. Megmutatom mi kell hozzá:
]]>
A nevezett alkatrész neve perlátor, így egyben a szűrők és a gyűrű párszáz forintért kapható és 1-2 évente érdemes és ajánlott kicserélni mert a vízkő és a bacik nagyon szeretik. Időnként kicsavarva fordított irányban át szoktam mosni (mivel csőtörés esetén jövő barna vízből a kis kövecskék megakadnak az első szinten) és szilikonos zsírral megkenve visszatekerni (akkor nem gyógyul be).
Köszi szépen, ez hasznos info volt.
A post olvasása közben én is ilyesmi hozzáfűzésén gondolkodtam, perlátor, néhány száz forint, satöbbi… Ez a “minden háztartásba 3D-s nyomtatót” kérdés köre. Az így printelt alkatrész lehet hogy sokkal többe került, ha az elfogyasztott anyagot, áramot, munkaidőt, és a printer bekerülési költségégét is leosztjuk rá, de pontosan nem ez a lényeg, hanem az, hogy már van ilyenre lehetőség, elméletileg bárkinek. “Ha le tudod modellezni, ki tudod nyomtatni”. Ipari forradalomról beszél a sajtó, erre volt szerintem jó példa ez a perlátor-eset. Üdv P.
Pontosan, a perlátor csak egy kiragadott példa – számtalan olyan eset van/volt/lesz, amikor valóban nem létező alkatrész pótlását oldhatja meg a 3d printer. Btw ha tudom, hogy ez elérhető párszáz forintért, valószínűleg nem készül modell és nem lesz ez a post sem.