3D nyomtatás – az elakadó nyersanyag története

00-target-obj ilyen materializálódás helyett: 01-Ultimaker-feet-OK inkább ilyen: 02-Ultimaker-feet-FAIL A történet ott indult, hogy egy picit meg szerettem volna emelni az Ultimakert, hogy aláférjen a heated bed áramellátásához szánt tápegység. A Thingiverse-en találtam is egy stabil lábat, amit MoonCactus pont hasonló célból tervezett saját magának. Leszedtem, beállítottam az általa ajánlott nyomtatási paramétereket, elindítottam a printet, megvártam, míg az első kritikus réteget lerajka az Ultimaker, aztán mentem a dolgomra. Szűk egy óra után visszanézve azt látom, hogy az objektum elkezd “levegősödni”: az alsó, korrekt rétegek után egyszercsak anyaghiányos layerek következnek. Az anyaghiány kezdetét a nyíl jelöli (az objektum a tárgyasztalon a fotóhoz képest természetesen X irányban -90 fokban elforgatva állt, én csak a fények miatt fordítottam rajta, hogy jobban lásd a problémás részt): 03-filament-grinding-failure-closeup Így állt a test nyomtatáskor – még itt is viszonylag jól látni a problémás részt: 04-filament-grinding-failure-closeup Az anyaghiányt két dolog magyarázhatja: vagy eldugul a nyomtatófej, vagy nem kap elég anyagot. Az Ultimaker ma aktuális extruder feje elég hibamentes, így ez szinte biztosan kizárható, úgyhogy nézzük az anyagellátó oldalt. A feeder mechanikából a fejbe egy paraformaldehidből készült csőben jut el a műanyagszál. Ez átlátszó, így szemre meg tudod mondani, ha valami szennyeződés került volna bele. Ez is látszólag tiszta, így marad maga a feeder mechanika. A mechanikát szétszedve a benne levő műanyagszál az alábbi képet mutatta: 05-grinded-filament Az 1. nyíl azt a bevésést mutatja, amit a feederben levő recés henger présel bele az alapanyagba – így talál fogást rajta és így tudja mindkét irányban mozgatni. Az 1. pontban látható minta tehát normális. A 3. nyílnál látszik a probléma oka: ez a mélyen bemart ív a “filament grinding” biztos jele. A recés továbbító henger vagy túl sokat rángatta ide-oda a nyersanyagot, vagy a húzó/toló oldalon túl nagy ellenállásba ütközött és így szép lassan kimart a műanyag szálból annyit, hogy más ne legyen képes továbbítani. Az anyagszállítás leáll, game over. Kicsit furán néztem a 2. nyilakkal jelölt felpöndörödésre – eddig még soha nem láttam ilyet, de első körben sajnos nem tulajdonítottam neki különösebb jelentősséget, csak kipucoltam a feedert, lemostam alkohollal a tárgyasztalt és a nyomtatófejet, újrakalibráltam az asztalt és nekiálltam újra a nyomtatásnak. Újabb 40 percnyi korrekt print következett, majd a jelenség elkezdett megismétlődni. Kezdtem a nyersanyag eltérő vastagságára gyanakorni, így megmértem az átmérőjét: 2.90 mm, ami teljesen rendben van, sőt, ránézésre a keresztmetszete is végig szabályos kör alak. Feszítettem egy kicsit még a feeder rugós mechanikáján, hogy a recés henger még jobban fogjon bele a nyersanyagba, majd újabb print, újabb fél óra, újabb hiba – úgy látszik, ma egész nap ezt fogjuk játszani. Cirka 6-8 óra kellett ahhoz, hogy az újra és újra átnézett Ultimakert elfogadjam hibátlannak és a nyersanyag anyagminőségére kezdjek el gyanakodni. Fogtam egy tekercs piros PLA-t, befűztem a printerbe és elindítottam a nyomtatást: ezúttal minden hiba nélkül történt.

Tanulságok

A nyersanyag nagy lutri. A ludas fekete PLA tekercset az Ultimakertől rendeltem. Van rengeteg más beszerzési forrás, de én bíztam abban, hogy a printer gyártója csak nem ad el sz@rt – itt a bizonyíték, hogy mégis. A nyersanyag a feedertől túl hosszú és túl görbe utat tesz meg a nyomtatófejig. Ha a műanyagszál mondjuk felülről érkezne és nem írna le egy félkört, mire a fejbe ér, valószínűleg a gyengébb minőségű nyersanyagot is könnyebben továbbítaná a feeder a kisebb súrlódás miatt. Summa summarum, ez a tanulságos lecke is csak azt mutatja, hogy van még mit hackelni a printeren. Neki is fogok állni más feeding megoldást keresni, de előbb heated beddel kell játszanunk. Stay tuned! ]]>

Leave a Reply

Your email address will not be published.