Fények
Elképesztő élmény, amikor ez a szerkezet dolgozik. Jópár hónap után is még mindig ugyanaz van: elindítom a printet, megvárom, míg korrektül leteszi az első layert (ezt egyébként mindenképp illik megtenni), de még jó darabig ezután sem ereszt a gép. Egyszerűen annyira lenyűgöző, ahogy rohangál a nyomtatófej, hogy alig bírom otthagyni. Mindezt még lehet fokozni azzal, ha a tárgyasztal rendesen be van világítva. Persze a sok oldalról érkező fény a kész ojjektumok fényképezésekor sem jön rosszul.
Két nekem szimpatikus világítós hackot is találtam a Thingiverse-en. A hullo3d által készített mount az IKEA Dioder ledcsíkját applikálja fel a nyomtatő felső szélére:
mpatoulachik pedig az IKEA Ledberg ledcsíkot pattintja be a gép belső keretébe vertikálisan:
Az így felpakolt 4 ledcsík sok fényt ad, sok irányból.
Etetés
A feeder blokkot mára már három hack tökéletesíti.
A műanyagszálat továbbító tengely kézzel történő megtekerését segíti
bkubicek “feltétje”:
Ennek akkor lehet jelentőssége, ha épp kiürült a fej és kézzel szeretnénk a már forró extruder fejet etetni.
LawrenceJohnston készített egy egyszerű alátétet, amely megakadályozza, hogy a nyomtatás során oda-vissza rángatott műanyagszál magával cibálja az őt körülvevő műanyagcsövet:
MoonCactus megoldása a lötyögő feeder mechanizmust szorítja le megfelelően a helyére:
Hűtés
A kedvencem
owen hackje. Az Ultimakerhez csomagolt összehajtogatós légterelő vérgagyi ahhoz képest, hogy mennyire fontos a lepakolt réteg minél precízebb hűtése. Owen megoldása nagyon korrekt:
Aki még itt nem aludt el, az észrevette, hogy a fenti fotó jobb szélén megjelöltem egy
önzáró anyát is. Az úgy volt, hogy Ultimakerék kitaláltak egy új fejet (=hot end v2). Megrendeltem, megérkezett, majd nekiálltam átszerelni. Ehhez a művelethez nagyjából a gép 10%-át kell szétrámolni és vissza… nem mondom, hogy repestem az örömtől. A tevékenységnek a
brass pipe törése lett az eredménye, valamint az, hogy a rohadék alsó alumínium blokkban elforgott a hosszú csavar menete. Mivel pont ez a sarok szorítja a teflon blokkot a műanyagszálat továbbító csőhöz, úgy gondoltam, hogy muszáj neki erősen tartani – így került fel rá a most már stabilan tartó önzáró anya.
Övfeszítők
Már a kezdetektől sok panaszkodó userről olvastam, akik folyton a lelazuló ékszíjak miatt sírtak. Eleinte nem is értettem, hogy miről beszélnek, aztán pár órányi nyomtatás után egyszercsak én is azt vettem észre, hogy valóban a kelleténél lazábbak az ékszíjak – nekiálltam hát megoldást keresni.
A számomra legszimpatikusabb verziót
chasmaker készítette:
Ez lényegében 4 pár szíjfeszítő, különböző méretben. Attól függően alkalmazod a különböző méreteket, hogy mennyire lazák a szíjak. Frappáns, gyorsan installálható és főleg nincs útban akkor sem, ha a fejet valamelyik X vagy Y végállásba kell mozgatni.
XY aligner
A végére egy egyszerű szerszám maradt,
jolyboy alkotása:
Ez arra jó, hogy az XY tengelyeket két végükön egyforma távolságra eltartva azokat precízen egymáshoz igazíthasd. Nem is értem, miért nincs egy pár ilyen eszköz gyárilag a printer mellé csomagolva.
Itt tartunk ma, 2012 végén. Ezúton is szeretném megköszönni a hackek megálmodóinak a modelleket.
A következő év is rengeteg izgis 3D print lehetőséget tartogat, különös tekintettel arra, hogy egyre inkább “mit hackeljek műanyagból” szemmel járom a világot. Stay tuned, jövőre folytatom!]]>
wow! 🙂 eddig talán legjobb cikk a témában 🙂
Jó ez a sorozat. Mikor indul a “kinek mit gyártson Efi” kívánságműsor?
Ger, mondd mi kell 🙂
Gondolatébresztés: http://designindoor.com/2011/11/unique-doorbell-for-your-house/
Egy jó design, pár mikrokapcsoló, rugók, kis elektronika és/vagy interface.