Induljunk fel a tetejére és közben konstatáljuk, hogy Ákos fiunk mennyivel előrébb tart:
Yosemite mesevilágát hátrahagyva ugorjunk egészen San Franciscoig, csodálkozzunk el, hogy itt nincs kövér ember és keressük meg a nagyon valószínű indokot, a rengeteg meredek utca egyikét:
Menjünk el a láncvontatta villamossal a kínai negyedig és nézzük meg, hogy ott milyen tábla igazítja útba az usert:
Utazzunk tovább Monterey felé, ki nem hagyva a Big Surt. Nézzünk be a szakadó esőben a nagy vörösfenyős erdejének aljába, ahol milliószám nő Pepe barátom kedvenc növénye, a moha:
Végül ugorjunk egy nagyot, egészen Santa Barbaráig. Menjünk ki a kikötőbe és keressük meg a legdilisebb járgányt ever:
Látogassuk meg az ott lakó tengerbiológusos múzeumot és fotózzunk jellyfisht, amivel az egyiptomi gyerekek egymást szokták dobálni Marsa Alam gázolajtól szennyezett kikötőjében:
Végül csodálkozzunk rá az élő cápatojásokra, amelyekben a kis állatkák különböző fejlődési fázisban leledznek (igen, van olyan, hogy cápatojás, akár már az Adrián is láthatsz, ha ügyes vagy – a ~370 cápafajból közel nem mind elevenszülő):
A következő szummáriumos poszt már valóban igyekszik tanulságot szintetizálni a két hetes utunkból – stay tuned!
]]>
Tök jó a második kép! Még nem is láttam olyat, hogy ilyen meredek a hegy, és egy kő sincs rajta, teljesen sima az egész. Bámulatos.
Nagy élmény volt fel-le mászni azon a kövön.
Így a végén akkor bekommentálom az egész trip-et: egy élmény volt olvasni téged 🙂 Nem mintha amúgy ne lett volna kedvem, de most pláne megjött a hangulat, hogy egyszer kiszabaduljak.
_alesi_: örülök, hogy tetszett. Még egy posttal adós vagyok, de azt csak akkor tudom megírni, ha átrágom magam a heti melón, szóval stay tuned 🙂
osszefoglalo osszefoglalo nem lesz, mar ugy ertem ami nem a fenykepekrol muszaki dolgokrol szol?
Dehogynem, stay tuned!-)