Preface: ezt a postot ma délután egy agyatlan flame-mel támadó kolegám indukálta, aki csak a gonoszt látta mindenben, ami harapott almás, incl. az általam használt computer és annak operációs rendszere. Jómagam azt vallom, hogy feladathoz kell választani az eszközt: épületet nem akarunk mindenáron Silicon Graphics mainfarme-ekkel vezérelni, mikor egy 5 Wattos kis ARM masina is elviszi, viszont 3D-t biztos azon renderelnék legnagyobb örömmel. Hogy az eszközt a feladathoz teóriát demonstráljam, elengedtem a 3rd party tooljaimat és megszültem ezt a workflowt. Tegyük a $SUBJECT-et a vanilla óperenciás rendszer segítségével – semmi extra alkalmazás!
- Legyen egy folderünk, tele videós nyersanyaggal, amit nyissunk meg Finderben.
- Nyomjunk egy ⌘1 kombinációt a billentyűzeten, hogy a Finder ablakunk ikon nézetet mutasson.
- Klikkeljünk a Finder ablak jobb felső sarkában tanyázó kis gombra, ami eltünteti a Finder sidebart és a toolbart is, valamint átköltözteti a Finder ablak aljáról a statusbart és a zoom slidert az ablak tetejére, maximális helyet hagyva nekünk a nézelődéshez:


- Állítsuk a Finder ablakot böszme méretűre, majd húzzuk odáig a zoom slidert, hogy már élvezhető méretű thumbnaileket kapjunk a nyers videókból:

- Húzzuk az egérkurzort egy videó fölé, majd klikkeljünk a közepén megjelenő ikonra, hogy elinduljon a kívánt méretűre állított thumbnailben (!) a lejátszás:

- Ha a thumbnail kicsi, csak jelöljük ki a videófile-t és nyomjunk egy SPACE-t az ablakos lejátszáshoz, vagy egy ⌥SPACE-t a fullscreen-en történő lejátszáshoz:


Mit szólt rá az okos kolléga?
Magyarázta, hogy ez menne Linuxon is 😀
Az ilyen gyűlölőket egyféleképpen lehet megtéríteni: adni nekik egy MacBook-ot hogy használják egy fél évig otthon a konyhában. Velem épp ez történt.