Ger kérésére, TarjaMentes Tibor bánatára itt az egyben sütött pecsenye HOWTO. Meg is nézem, hátha van még egy egész csontos tarja a lenti frigóban… Most ugrott ki a sütőből, gondoltam hát elmesélem, hogy is készül ez a csodás pecsenye. Ez a pecsenye ráérősen készül – kell vagy 7 óra, mire összerakod, de esküszöm, nagyon megéri! Veszek egy egész csontos tarját – az olyan 3 kiló körüli darab (úgy számolj, hogy ez a mennyiség 3 derék búvárnak épp elég). Pucolok egy nagy fej fokhagymát, az izmos gerezdeket hosszában felébe vágom, hogy gyorsabban adja ki magából az anyagot. Fogok egy kisujjnyi szelet füstölt, jó sós szalonnát (Karcsi papa mangalica szalonnája perfekt erre a célra, de persze bármilyen rendesen füstös-sós kenyérszalonna megfelel), vágok belőle 5 centis vékony csíkokat. Nekiállok egy éles késsel a tarjának és jó sok lyukat szurkálok bele. Minden szúrás után megujjazom szerencsétlen húst, hogy aztán a lyukba könnyen bebújjon a fokhagyma és a szalonna is (parasztgyereknek az ujja a spéktűje ugye…). Mikor kész a spékelés, fogok egy adag durva kősót, azt bedörzsölöm vele a húst minden oldalról. Ugyanígy kap egy adag frissen őrölt borsot is és semmi mást. Igazság szerint már a só is elégséges, a borssal csak cifrázzuk a pecsenyét, mert az is van mindig. Tessék csak megnézni, amikor a jó horvátok ott a gyönyörű délen sütögetik a húsokat: csak só kerül rá, mégis mennyei mind! A husi bekerül egy acéltepsibe, melléöntök egy fél liter sört, aztán az egész megy ~140 fokra (=nem túl melegre) a sütőbe, 5-6 órára, attól függően, hogy mennyire találtuk el azt a 140 fokot. 5 óra tájékán elkezdem nézegetni az anyagot: ha a külseje már szép barnáspirosas, akkor kiveszem a sütőből és lehetőleg a csontok mentén széttrancsírozom. Szeletelni kellene, de mivel elég puha lesz az sülted, így a vékonyabb résznél inkább csak trancsír lesz a dologból – éppen ezért érdemes egy széles pengéjű, vékony, frissen fent késsel csinálni a dolgot. A szétszedett husit megforgatom a saját szaftjában, kis durva borsot tekerek még rá, óvatosan megspriccelem még egy nagyon kevés sörrel (már, ha maradt ugye) és megy vissza a sütőbe, de ezúttal 200-210 fokra, úgy 10 percre. Az egész csak azért kell, hogy a szeletek/darabkák tetejét megkapja pecsenyésre a forró sütő levegője. Frissiben vagy akár hűlten is álmodni való pecsenye ez! Szeletel mellé puha kenyér, meg előbányász csípős savanyúság aztán be a szervezetbe!]]>