Valamikor rég, talán még Mária Terézia idejében épületeket automatizáltam. Ez annyira ment, hogy majdnem munkát adott Ausztráliában – de az egy másik történet.
Most, hogy visszaköltöztünk Európába, nekiállok megint, ezúttal a fiaimmal, hármasban.
A dolog úgy indult, hogy a szerkezetkész házban, amit 20+ éve vásároltunk, 16 előre beépített szigetelt redőnytok volt készre szerelve és a villanyszerelőnk rákérdezett, hogy akarok-e motoros redőnyöket majd. Fogalmam nem volt, hogy kéne-e ez nekünk, ezért elsőre inkább nemet mondtam. Aztán persze egy évvel később már a saját bőrömön éreztem, hogy ez nem jó így és nekiálltam a tizenhat redőny automatizált villamosításának.
Az automatizálás mindenféle egzotikus hardverekkel kezdődött, majd találtam egy magyar gyártót is a feladathoz, azonban normális szoftver egyikhez sem volt, úgyhogy írtam egy sajátot, aztán még egyet, majd ern0 cimborámmal egy harmadikat. A második frontendjét szerettem a legjobban (annak ANSI C volt a háta és Macromedia Adobe Flash ActionScript az eleje), de igazán ern0 dataflow backend agymenése volt mind közül messze a legfrappánsabb. Ráadásul a dataflow komponens írás egy olyan addikció, amiről nehezen jön le az ember, ha egyszer belekezd. Ern0 agya nagyságrendekkel gyorsabb mint a beszédszintetizátora, de én ennek ellenére arra buzdítanálak, hogy ha érdekel a téma és kell még egy drog az életedbe, akkor nézd végig a témában ezt is meg ezt is meg ezt is 🙂
Szóval a nyúlüreg 2000 körül az X10 PowerLine protokollal indult, aztán jött minden, amit csak el lehet képzelni a témában. Az épületautomatizálás az esetek nagy százalékában protokollok egymáshoz illesztését jelenti. Van ugyan kivétel ahol nem kell gateway tuningolással vesződni, de arra meg kevés esetben elég a budget. Hogy mást ne mondjak, a gépészeti oldal még 2022-ben is kifejezetten szereti titkolni a saját buszos kommunikációját, miközben olyan, régóta létező nyílt szabványok segítenék az egységesítést, mint a Modbus, a BACnet vagy akár a KNX (és még lehetne sorolni bőven).
Szumma szummárum, anno sniffeltünk mi is mindenfélét, több-kevesebb sikerrel.
Amint berántott ez a homeaut világ, szembejött egy friss probléma: a villanyszerelők (és a riasztós szakemberek jó része is) retteg ettől a feladattól. Ráadásul kevés olyan mesterrel találkoztam, aki áttakinthető, dokumentált munkát adott csak ki a kezei közül. Ebből jött az, hogy én majd akkor szerzek egy villanyász papírt a 7/1991 számú kolbásztöltő üzemmérnökim mellé és villanyász is leszek. Onnantól majd eggyel kevesebb lesz a szűk keresztmetszet.
Nos, ez a 2000-es évek elején nem működött, ugyanis csak nappali tagozaton lehetett villanyszerelő képzést kapni. Anno beszéltem olyan hivatalnokkal, aki azzal zavart el, hogy “nem kellett volna agyoniskolázni” magam 😀
Szerencsére ez mára megváltozott, és már felnőttképzésben is lehetsz villanyász – Ákos fiamból is így lett villanyszerelő.
Ha te is beleugranál ebbe, akkor épp tudok adni a szóbeli vizsga tételeihez egy kupac kidolgozott doksit – pdf-ben és szerkeszthetően Markdown formátumban is ott van a zip file-ban. Enjoy!
