Valamikor rég, talán még Mária Terézia idejében épületeket automatizáltam. Ez annyira ment, hogy majdnem munkát adott Ausztráliában – de az egy másik történet.
Most, hogy visszaköltöztünk Európába, nekiállok megint, ezúttal a fiaimmal, hármasban.
A dolog úgy indult, hogy a szerkezetkész házban, amit 20+ éve vásároltunk, 16 előre beépített szigetelt redőnytok volt készre szerelve és a villanyszerelőnk rákérdezett, hogy akarok-e motoros redőnyöket majd. Fogalmam nem volt, hogy kéne-e ez nekünk, ezért elsőre inkább nemet mondtam. Aztán persze egy évvel később már a saját bőrömön éreztem, hogy ez nem jó így és nekiálltam a tizenhat redőny automatizált villamosításának.
Az automatizálás mindenféle egzotikus hardverekkel kezdődött, majd találtam egy magyar gyártót is a feladathoz, azonban normális szoftver egyikhez sem volt, úgyhogy írtam egy sajátot, aztán még egyet, majd ern0 cimborámmal egy harmadikat. A második frontendjét szerettem a legjobban (annak ANSI C volt a háta és Macromedia Adobe Flash ActionScript az eleje), de igazán ern0 dataflow backend agymenése volt mind közül messze a legfrappánsabb. Ráadásul a dataflow komponens írás egy olyan addikció, amiről nehezen jön le az ember, ha egyszer belekezd. Ern0 agya nagyságrendekkel gyorsabb mint a beszédszintetizátora, de én ennek ellenére arra buzdítanálak, hogy ha érdekel a téma és kell még egy drog az életedbe, akkor nézd végig a témában ezt is meg ezt is meg ezt is 
Szóval a nyúlüreg 2000 körül az X10 PowerLine protokollal indult, aztán jött minden, amit csak el lehet képzelni a témában. Az épületautomatizálás az esetek nagy százalékában protokollok egymáshoz illesztését jelenti. Van ugyan kivétel ahol nem kell gateway tuningolással vesződni, de arra meg kevés esetben elég a budget. Hogy mást ne mondjak, a gépészeti oldal még 2022-ben is kifejezetten szereti titkolni a saját buszos kommunikációját, miközben olyan, régóta létező nyílt szabványok segítenék az egységesítést, mint a Modbus, a BACnet vagy akár a KNX (és még lehetne sorolni bőven).
Szumma szummárum, anno sniffeltünk mi is mindenfélét, több-kevesebb sikerrel.
Amint berántott ez a homeaut világ, szembejött egy friss probléma: a villanyszerelők (és a riasztós szakemberek jó része is) retteg ettől a feladattól. Ráadásul kevés olyan mesterrel találkoztam, aki áttakinthető, dokumentált munkát adott csak ki a kezei közül. Ebből jött az, hogy én majd akkor szerzek egy villanyász papírt a 7/1991 számú kolbásztöltő üzemmérnökim mellé és villanyász is leszek. Onnantól majd eggyel kevesebb lesz a szűk keresztmetszet.
Nos, ez a 2000-es évek elején nem működött, ugyanis csak nappali tagozaton lehetett villanyszerelő képzést kapni. Anno beszéltem olyan hivatalnokkal, aki azzal zavart el, hogy “nem kellett volna agyoniskolázni” magam 
Szerencsére ez mára megváltozott, és már felnőttképzésben is lehetsz villanyász – Ákos fiamból is így lett villanyszerelő.
Ha te is beleugranál ebbe, akkor épp tudok adni a szóbeli vizsga tételeihez egy kupac kidolgozott doksit – pdf-ben és szerkeszthetően Markdown formátumban is ott van a zip file-ban. Enjoy!
