TLDR

Beköltözünk és szép lassan döbbentünk rá különböző dolgok hiányára.

Bővebben

2016 szeptember 29-én Krakkóban bepakoltuk a cuccainkat egy 20 lábas konténerbe, a sofőr leplombálta a nagy fémdobozt, majd elhajtott vele. A költöztetést végző cég 6 hétre ígérte a motyó Ausztráliába leszállítását. 2016 október 2-án beköltöztünk a Woodbine-ban levő Quest szervizelt apartmanba, a tervek szerint 6 hétre. A tervek közben módosultak: előbb november 29-ére jelezték a hajó érkezését, majd ez december 6-ra változott, plusz menet közben megkaptuk azt az információt is, hogy a konténer érkezése után még 7-10 munkanap a vámkezelés. Mikor a december 6-i behajózási dátumot kaptuk, kiderült a hajó neve is: OOCL HOUSTON. Ennek és a vesselfinder.com-nak köszönhetően tudom, hogy december 6-án délután a hajó tényleg bedokkolt Sydneyben. Azóta már fél Ausztráliát megkerülte, a poszt írásának pillanatában Northampton magasságában jár. A szállítmányozó a konténer érkezését a mai napig nem igazolta vissza, így nagy eséllyel csak jövőre érnek ide a dolgaink. Dolgaink alatt minden cuccot kell érteni, ami nem fért / amit nem pakoltunk be a reptéri poggyászunkba, viszont a krakkói életünk részét képezte és hozni akartuk magunkkal. Még jóval a krakkói indulás előtt nekiálltunk bérleményt keresni. Ausztráliában soha nem látott ütemben pörög az ingatlanpiac, az árak pedig az egekben. Pörgés alatt azt értsd, hogy nem egyszer fordult elő, hogy a hétvégén Era megtalál egy friss online hirdetést, de mire én a következő héten odajutok, hogy megnézzem, az már elkelt. Az ausztrál albérletkeresés nagyon másképp működik, mint az otthoni. Itt 2-3 oldalas application formot kell kitöltened, amit aztán a tulajdonos elbírál és ez alapján dönt, hogy kiadja-e neked az ingatlant. Az application form épp csak a seggedbe nem szeretne benézni: az én esetemben pl. a 3-mal ezelőtti munkahelyemen levő főnököm contact adatai kellettek neki, meg persze a fizetésem, a könyvelőm és az ügyvédem telefonszáma/email címe is. Az ingatlanokat nyilvános időpontokban lehet megtekinteni. Ez úgy néz ki, hogy a meghirdetett időben összegyűlik 20-50 ember (kevesebbet nem tapasztaltam), az ügynök kinyitja a pecót és a csorda minden zugba benézve végigkajtat az épületen (ehhez ugye hozzátartozik, hogy itt csak ügynökön keresztül adnak ki / el ingatlant). Mindez legtöbbször úgy történik, hogy a megtekintendő ingatlan még lakott, megy a mosógép, a még benn lakó bérlő épp csak elhúzott az útból teret engedve az aznapi tatárjárásnak. Annak ellenére, hogy értem, hogy így lehet folyamatosan kihasznált a bérlemény, nekem ettől rettenetesen forgott a gyomrom, de ez egy másik történet, túlságosan elkanyarodtam. Summa summarum, a 141. alkalomra sikerült megtalálni azt, amit végül kibéreltünk, így december 1-ével be is költöztünk a bútorozatlan lakásba. A bútorozatlan ingatlanban a beépített konyhagépek (tűzhely, sütő és mosogatógép) benne vannak, illetve ha nincs ruhaszárításra alkalmas szabad terület az ingatlanhoz, akkor kötelezően egy szárítógépnek is lennie kell. Hűtő, mikró, mosógép nincs, az energiaszolgáltatók átállítását az ügynökség intézi ingyen, vagy te is küzdhetsz vele, ha akarsz. Nekünk a beköltözést picit cifrázta, hogy az épület alagsorában ún. “stacker” típusú garázs van, aminek a használatához kötelező egy traininget végigcsinálni, még a beköltözés előtt. A car stacker így néz ki: A két szélső fémoszlop és a tükrök között 3-3 cm hely van, picit ijesztő elsőre, de könnyű megszokni (én már nagyon élvezem, Era nem annyira :)). A mi garázsunkban nincs annyi hely, mint a fenti videóban, tolatva érdemes csak beállni. Na de kanyarodjunk már a bögréhez! Még beköltözés előtt kerestünk online hűtőt, mosógépet, mikrót és ágymatracot, de itt kb. meg is állt a dolog. Ezeket 1-én és 2-án rendre le is szállították. Nagy élmény volt az otthoni deliveryhez képest:

• A matracos cég pl. a rendelés pillanatától számítva 4 órán belül kihozta volna a matracokat, ha kérjük. BTW nem bírom ki, hogy ne mutizzam meg, mit tud a matrac:
• A hűtő – mosógép – mikró combot kiszállító Appliances Online pedig állítva tárolja a raktárában és ugyanígy állítva szállítja ki a frigót, hogy azonnal használni tudjuk. A mosógépet felcipelték az emeleti mosókonyhába, beüzemelték, tesztmosással ellenőrizték, hogy nincs-e a bekötéseknél szivárgás, összepakolták a szemetet és kérdezték, hogy van-e régi háztartási gép, amiket ezekre cseréltünk, mert akkor azokat természetesen ingyen elszállítják.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy volt egy rossz tapasztalatom is. Az ágylábat szállító csapat behozta a mocskos nehéz és nagy lábakat, majd letették a bejáratban. Kértem őket, hogy vigyék fel az emeletre, ha már ott a hálószoba, mert én nem cipelném ezt fel a feleségemmel, ha nem muszáj, de kötötték az ebet a karóhoz, hogy a delivery az csak az ajtóig szól és ők már itt sincsenek. Persze ezt otthonról ismerjük már, így kértem, hogy mondjanak egy számot. – 50 dollár – mondta az egyikük. – OK – mondtam én. – Bakker, mondhattam volna 200-at is! – Mondhattál volna, de akkor megköszönöm a munkátokat és lemegyek az utcára, megszólítom az első szembejövő férfit, hogy akar-e egy perc cipekedéssel 50 dollárt keresni. – Jól van főnök, visszük már! Szóval itt is van ilyen. Ezután a SZÍNpatikus fiatalember még adott pár tippet, hogy a környéken hétvégente hol mennyi fiatal csaj van, majd az izzadságszagukat hátrahagyva távoztak. Szóval megjött az összes rendelt dolog rendben, majd az első este elkezdtek előjönni a “hát erre nem gondoltunk” mondatok, amelyek minden egyes, a cuccunk nélkül eltöltött nappal a “bmeg mikor lesz már itt az a rohadt konténer”-ré formálódtak. A legnagyobb hiányt a konyhában éreztük. A jelenlegi konyhafelszerelésünket nem túl nehéz egy kupacba rakni, ezért le is fotóztam demonak, hogy átéld kicsit ugyanezt:

1. 2 db törhetetlen polikarbonát borospohár az első estés koccintáshoz a BCF outdoor láncból
2. 2 db 1 literes IKEA karaf, hogy mindig legyen hideg víz a frigóban
3. 2 db inverz lengyel zászlós bögre a reggeli tejeskávéhoz (a másikból Era épp teát iszik): valami leértékelésben találtam 2 dollárért
4. 2 db törhetetlen polikarbonát outdoor használatra ideális vizespohár szintén a BCF-től
5. a létező legolcsóbb IKEA fazék, amiben már elfér egy fél csirkényi húsleves: 7 dollár volt asszem
6. 2 lapos és 2 mélytányér ovisoknak, amiket majd Kiskuvasz keresztlányunk örököl, amint anyuékkal erre járnak 🙂 Era találta egy élelmiszerboltban
7. legeslegnoname-ebb műanyag partitányér, amire azután fanyalodtunk rá, hogy a junk foodos egyszerhasználhatós tányérjaink elkoptak
8. Era literes vizesflaskája, hogy biztos igyon egy liter folyadékot legalább minden nap
9. a létező legolcsóbb IKEA kés szett, amiből a szerratált kést még egyszer nem használtuk, a rövid pengéjű szakáscskés épp olyan szar, mint amilyennek mindig is gondoltam, a kis zöldségkés pedig már nem úgy viszi a paradicsmot, ahogy illene neki, mert elkopott az éle a használatban
10. egy darab műanyag kávéskanál a campbelltowni Hungry Jack’s-ből
11. két kanálgép a BCF-től, ami egycsapásra megoldotta az összes tartós fémből készült evőeszköz gondunkat. Nem rossz, de a magyar kanálgép azért leveri simán.
12. a legolcsóbb IKEA vágódeszka, 2 db szettben
13. IKEA hámozó, ami a szar éle miatt fogyóeszköz, így beszereztem egyet zöldséget pucolni
14. IKEA fakanál
15. a létező legolcsóbb IKEA műanyag konyhai nagy kanál szett, amiben van merőkanál is
16. A létező legolcsóbb IKEA serpenyő, ami szerncsére egy multifunkci Wok
17. Anyukám találmánya a kartonpapírból, alufóliából és lecsupaszított SONOS kábelkötegelőből gyártott wokfedő (22000 EUR-ért vihető), ami akkor készült, amikor főzés közben döbbentem rá, hogy a wokban nehezen lesz kész fedő nélkül a lecsó.

Igaziból ha sorolni kellene, hirtelen nem is tudom, honnan kezdeném a listát ahhoz, hogy mit NEM lehet megcsinálni a fenti szettel a konyhában. Bevásárolni is úgy megyek, hogy preferálom az újrahasználható csomagolásban kínált élelmiszert és a kaját is úgy tervezem, hogy a fenti szettel különösebb küzdelem nélkül össze lehessen rakni. Pad thai, húsleves, lecsó, rizottó simán mennek ezekkel is, de minden, amihez egynél több edény kell már macera. Persze besétálhatnánk a boltba és vehetnénk pár hiányzó edényt, tárolót, késélezőt, rendes késeket, ollókat, normális tányérokat és poharakat, kancsókat, keverőtálakat, kisebb vágódeszkákat, habverőt, robotgépet, kenyérpirítót, meg még a fene tudja mit. De minek, mikor az egész itt van tőlünk légvonalban ~2 km-re majd két hete a városban egy leplombált fémdobozba zárva? Ha ideér, mit csináljak a redundáns darabokkal? Itt tartunk, jelenleg a fenti eszközökből áll a “csak egy bögre” szett. Remélem januárban már az extended verzióval toljuk tovább. ]]>