vörös hasú fekete kígyó, de még szabadon egyet sem láttunk. Ugyanez igaz a többi itteni őshonos állatra, a madarakat leszámítva (BTW ha az úton látott elütött döglött kenguru ér, akkor nem mondtam igazat, mert azt már láttam). Papagáj és kakadu van mindenfele dögivel, hangosak és bátrak is. Ausztráliában közel egymillió állatfaj él, amiből 800 ezer ezen a földrészen őshonos – gondoltuk megnézünk párat a hétvégén, úgyhogy elvonatoztunk Sydneybe, majd átkompoztunk a Taronga állatkertbe. Az állatkert épp szemben van a városközponttal, fantasztikus kilátása van a zsiráfoknak és persze a helloTurisztoknak is: Természetesen van maci is, aki igaziból erszényes állat és sokkal inkább a kenguruk rokona, mintsem a maciké, továbbá nem azért alszik állandóan (=napi 20 órát), mert egy lusta dög, hanem mert a táplálékául szolgáló kétféle levél nagyon kevés tápanyagot tartalmaz és ezért evés után szinte azonnal low power módba kapcsolnak a “macik”: A Taronga Zoo nagyon klassz hely: sok őshonos állat (főleg nagy gyíkok és madarak) mászkál a látogatók által használt útvonalon is mindenféle ijedtség nélkül – erre néhol tábla is figyelmeztet: Akiket nem muszáj távol tartani a turiszttól, azokat nem is különítik el nagyon – itt van például ez a pelikán, akit karnyújtásnyira fotóztam, amíg ő egy kis tóban ücsörgött: Az egész állatkert egy fákkal borított dombon terpeszkedik. Ha van kedved, adnak rád egy mászóhevedert és sétálhatsz egyet a magasban a fák között kifeszített drótokon: A gondozók mellett meglepően sok, spéci zöld egyenruhába öltözött önkéntes mászkál a látogatók között. Tinikorúaktól a nyugdíjasig mindenféle önkéntessel találkoztunk. Ugyanúgy kérdezhetsz tőlük, fel vannak készülve rendesen. Mi egy nénitől tudtuk meg, hogy az emu tojása gyárilag ilyen kékeszöld: Az önkéntesek bemászkálhatnak az állatokat etetni a személyzet mellett. Mi a szurikátáknál láttunk ilyet: a kis blökiket kukacokkal etetik, amiket WC papír hengerekbe csomagolnak és a kerítés mellé dobálnak a gondozók, hogy még nagyobb legyen a cukiságfaktor, amikor a kis állatkák nekiállnak kipecálni a kaját: Itt láttuk, hogy az egyik pici szurikáta egy ideig nem tudta kibányászni a kukacot a kartonhengerből, majd egyszercsak felkapta a hengert, odaszaladt a gondozókhoz és az önkéntes kiscsaj kezébe adta a csomagot, hogy szedje szét neki :): Az egyik legérdekesebb placc mégis a csimpánzoké – fura érzés volt, de alig tudtunk szabadulni a helytől, egyfolytában a majmokat figyeltük: Végül most láttam először élőben komodói varánuszt (ez az az állat, ami az idei szingapúri Forma 1-en átment a pályán verseny közben). Egy közepes testű példány volt, de ettől még nem merészkedtem volna be mellé: Ha minden igaz, a következő poszt is állatos lesz, de az már a négy nagy rettegett cápáról fog szólni – stay tuned!]]>