meshmixerre, első lépésként végignéz csitrillió tutorialt, elolvassa az összes elérhető pdf-et, majd előszedi a szoftvert és nekiáll kicsit játszani vele, hogy szokja az CAD után kissé fura controllokat.
A meshmixer magához szoktatásának eredménye a feltehetően legalább részben muréna ősöktől származó Rozálka, melyet az erre fogékony közönség az alábbi ábrán szemlélhet meg:
Miután az inkább coder vénájú főhősünk és a meshmixer moderált mértékben lettek barátok (ha ez eddig nem lett volna meg, akkor javasolt Rozálka további tanulmányozása a fenti szemléltető ábrán), a fickó azt gondolja, hogy majd letölt egy lepkés maszk modellt a Thingiverse-ről, biztos van ezer – ha meg ne adja az ég mégsem lenne rengeteg pillangós 3D maszk fent, akkor majd keres valami 2D lepkét azt extrudálja és Sanyi. Főhősünk az alábbiakat leli:
Lepkés kontúr, Google Image Search:
Még egy lepkés kontúr, ezúttal Thingiverse:
Ha hősünk jól emlékszik még biosz faktról és a kamaszkori Brehm olvasmányokból, akkor a sas nem annyira lepke, de ennek ellenére ezt az állítólag sasos maszkot is lenyúlja a főnök, hátha jó lesz (szintén Thingiverse):
Talál egy klasszikus velencei maszkot is – grab, hátha ez tetszik meg a megrendelinának (Thingiverse):
A halálfejes lepke is lepke, de nem biztos, hogy a csajok nagy kedvence lenne maszk formájában – sebaj, elteszi ezt is (Thingiverse):
Végül talál egy valóban lepkének látszó tárgyat, egy dudorral a torán (Thingiverse):
Ennyi netes vadászat után fogja az utoljára talált lapos rovart és leműti róla azt a felesleges búbot, plusz vág rá két lyukat a szemeknek, ha már egyszer látó embernek készül az a maszk:
És itt hasít belé a felismerés: bakkercucu, lehet, hogy ez a maszkosdi nem is ennyire egyszerű! Csak az orosz viccben szereplő hajvágórobotnak mindegy, hogy mekkora az ember feje, a merev PLA-ból nyomtatott maszkkal egyáltalán nem biztos, hogy toleráns lesz a megrendelő csajszi. Itt csavarodik be a villanykörte az agyba és jön az ötlet: semmi baj, akkor scanneljük be a csaj fejét, rajzoljunk rá maszkot, extrudáljuk ki, válasszuk le és huss, már mehet is a print!
3D scan
A 3D scan témája megint az a nem kis falat kategória. Tekintettel arra, hogy most nem térdprotézis gyártására készülünk, hagyjuk a francba a sok pénzbe kerülő lézeres szuperscannereket és keressünk olcsó, vagy még inkább ingyenes megoldást. Főhősünk korábban látta már az Autodesk által készített 123D Catch alkalmazást, a fiáról hirtelen felindulásból készített is a szerencsétlen kölköt körbefotózva egy modellt, amin valóban a gyerek nézett vissza, de nagy eséllyel csak azért, mert a fotók voltak a 3D gombócra textúraként felfeszítve. Aztán beleakad egy összehasonlító videóba, amin 3 3D scanner alkalmazást tesztelnek, amelyek a Microsoft által gyártott Kinect sensort használják:KinectFusion
Ebből a KinectFusion a Microsoft sajátja. Sajnos a cég oldalán csilliószor fut bele, hogy bármilyen ismertető lejátszása csak a Microsoft Silverlight pluginja telepítése után lehetséges, de ezt nagyon nem akarja, úgyhogy a KinectFusion kuka.Skanect
A Skanect következik – van szép, ígéretes teasere: Sajnos a Skanectet csak prototípus fázisban fejlesztették Mac OS X alatt is, az 1.0-nál elhagyták a platformot, a 0.2-es OS X Skanect prototípus pedig talán 2 frame-ig bírja a 16 giga RAM-mal ellátott 4 magos iMac-en, úgyhogy ez is kuka.ReconstructMe
Marad a harmadik versenyző, a ReconstructMe. Ez is Windows only alkalmazás, de hősünk olvassa egy thread-ben, hogy OS X alatt valaki már Paralells virtuális gépben működésre bírta. Szűk 4 órát elvon az életéből, hogy ugyanezt VMware Fusion alatt is megtegye, nem sok sikerrel. Azért azt is el kell ismerni, hogy nem volt türelme kivárni a teliholdat fekete kakas áldozásához. Már-már feladja a 3D scan dolgot, amikor eszébe jut, hogy van egy 30 gigás még nem használt SSD-je. Nosza újabb fél óra Google és már meg is van, hogy- a MacBook Proban levő videokártyát szereti a ReconstructMe
- ehhez a MacBook Prohoz is létezik minden Bootcamp driver
- valaki már sikerrel installált külső Thunderbolt diszkre Windowst ezen a bolygón
Ezután jön az, hogy a coder “lepkét” fest egy arcra (check Rozálka on top):
Nem ismervén az extract meshmixer parancs áldásos hatását, face-enként leválasztja a maszkot a fejről:
Befordítja irányba, ahogy szerinte talán printelhető lesz (persze nem lesz):
Eljut egész odáig, hogy GCODE-ot generál belőle supportal meg rafttal, sőt mi több, megnyomja a print gombot is, majd az 1. ijesztő méretű support layer után törli az egészet:
Közben a csajszi mindezt látva letesz “mintának” egy csomag pillangós hajcsatot az asztalra. Főhősünk lefotózza, iPhotot nyit, cropolja a Photo Streambe érkező képet, elmenti, majd rájön, hogy a ViaCAD csak PNG-t importál, ezért kinyitja Preview-ben, lescreenshotolja az ablakot, majd ezt behúzza ViaCADba és rápakol a szakácskéssel gondosan letompított ujjaival egy Bezier-görbét:
Aztán görbe extrudál, fej CAD-be be (mivel ebben jobban otthon van, mint a meshmixerben), extrudált lepke nagyjából fejmérethez igazít:
Rajzol két oválist a szemgödrökhöz, hogy vajon tényleg kilát-e majd ezen a csajszi:
Aztán jön az, hogy megméri a maszkot és nem hisz a CAD méreteinek, ezért egy másik humanoidon is ellenőrizni akarja. Másik hadrafogható humanoid épp nincs a közelben, így vonalzó, main hero és Photo Booth segítségével készül a nácik fejméréseit idéző tesztkép, amely valóban azt mondja, hogy 10 centi alatt van a két szemzug távolsága:
Ennek úgy megörül, hogy az egyenes maszkot kezdi GCODE-dá konvertálni:
Szerencsére észbe kap és görbít egyet a maszkon. Előbb gyárt egy ívet a fej formáját követve, majd miután rájön, hogy a maszk nagyjából 90 fokot görbül, egyszerűen csinál a maszk szélétől egy 85 mm sugarú, 90 fokos görbületet azt Sanyi:
Beállítja irányba nyomtatáshoz:
Bekapcsolja hozzá a supportot és a raftot is, hogy elkészülhessen az egész. A generált GCODE ijesztően néz ki – a lila rész az mind support, amit nyomtatás után ki kell törni az 1 mm-nél keskenyebb maszkból:
Utolsó erejével még nekiáll maszktartó pálcához való mountot készíteni…
…de aztán megjön a csaj, elküldi inkább szalagért, megköti a maszkot és elviharzik anélkül, hogy a késztermékről fotó készülhetett volna.
Nem maradt más hátra, mint a bal alsó sarokba húzni az egeret, hogy az iMac-en a nap végén a család fotói pörögjenek a gondolkodnivaló helyett, 4 bögre lisztet 2 bögre tejjel, 2 bögre cukorral, 2 tojással, 1 bögre olajjal és egy nagy üveg kockázott zselés almakompóttal összekutyulni, beleönteni a kivajazott-kimorzsázott tepsibe, betolni 50 percre 175 fokra, majd lesétálni a szemben levő Kefirekbe egy flakon tejszínhabért.
Update: ern0 barátom követelte a késztermékről készült fotókat, ezért íme. Pillangómaszk rafttal és supporttal, ahogy az Ultimakerből kijött:
Raft és support közelről (az ügyesebbek észreveszik, hogy hála az égnek elmaradt a szárnyakban levő lyukakból a support):
Végül az IRL vizsgázott maszk:
]]>
A tortenet utolso lepcsoje: “A csajszi amint meglatja a maszkot felkialt: Ez nagyon cuki! Piros-rozsaszin csikost kerek!”
🙂 zseniális
Na majd azt figyeld, ami most jön 🙂