A monstrum 10 emeletes, legalább 35-40 méter magas lehetett. A városközpont felé haladva belefutottunk egy igazi buzi turista csapdába, ahol hegyekben állt a tenger kincse: Még sosem láttam ekkora leopárdcsigákat, a többi itt díszelgő dologról nem is beszélve. Cápák állkapcsai és fogai kosárszámra, gyönyörű fehér korallok tonnaszám – ezért néz ki a nagy kék alja olyan lelakottnak sok helyen. Búvárként mélyen elítélem az ilyet. Lesétáltunk Hemingway házáig, megcsodáltuk a kertjét és a mai napig ott élő, mellső lábaikon hat ujjal születő cicákat: A ház kertjében az itt élt cicáknak komplett temetője van: Pár kép Key West utcáiról, hogy beleélhesd te is magad: Visszaindulás előtt még elbandukoltunk a legdélebbi pontra, ahonnan az 1. sz. főút 0. km-e számozódik. Megdöbbenve láttuk, hogy vagy száz ember áll sorban azért, hogy a 0. mérföldet jelző határkőnél lefotózhassa magát. Mivel mi egy percet sem pazaroltunk volna erre, így most az odaértünkkor pózoló két okossal tudom prezentálni a követ: Kurta 3 órás visszaút, aztán anyag tankolás az esti grillhez (a tegnapi nagyon bejött, de erről majd később), fürdés a motelnél a 35 (!) fokos tengervízben, vacsora, aztán el is tesszük magunkat a holnapi nagy útra. ]]>