Nagyobb térképre váltás Itt heteket el lehetne tölteni, mi gyakorlatilag átrohanjuk egy szűk fél napban az egészet – mivel fotózni szinte minden kiállítást lehetett, ezért íme némi ízelítő: Őszintén szólva döbbenetes volt látni, hogy a bolygó legkülönbözőbb kultúráiból származó műkincsek milyen mennyiségben vannak itt egy kupacba összehordva. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a múzeum által kezelt értékek nagy eséllyel a leggondosabb kezekben vannak. A kultúrsokk után egy gyors kaja a Times square-en, majd irány a B&H superstore, a fotósok mekkája. Itt sem tudok mást mondani: elképesztő. 2 szint, döbbenet széles és mély kínálat, rengeteg valóban expert eladó, nagy többségük kipában. Az áruk kezelésére egy fura kocsirendszert fejlesztettek ki. A fejed felett motorizált sínek futnak mindenfelé, az eladók az általad vásárolt termékeket zöld műanyag kosarakba pakolják, majd egyszerűen felteszik a szalagra, amin a vezérlés az áruátvételhez továbbítja. Fizetni egy külön pénztárnál fizetsz, ahol a sok pénztáros mögött egy filmbe illően hatalmas orrú vénember monitorozza a szemével a dolgozókat – ha nem látom, ezt el sem hiszem. Amint kifizetted az árut, sorbaállsz a kiadónál és a számla ellenében kapod is a cuccot. B&H után zárásnak Wall street és a bika. A bikát egy Arturo Di Modica nevű pasas szobrászkodta meg és pakolta le New York közterületén 1989-ben. A szobor a mai napig a pasas tulajdona, a város közterén csak ideiglenesen tartózkodhat, ennek ellenére 1989 óta elég jól odanőtt. Az állat az 1987-es tőzsdecrach után a pénzvilág agresszív optimizmusát hivatott szimbolizálni. Ha figyelmesen olvastál, akkor még emlékszel valami Statue by night esti hajókázós voucherre reggelről. Nos igen, ezt nem felejtettük el teljesen, épp csak nem volt meg a kaland. Az történt ugyanis, hogy Era annak rendje-módja szerint befoglalta (és kifizette) egy konkrét időpontra a hajókázást, ám mint később megtudtuk, ezt egy 3rd party cégnél tette. Le is mentünk jó időben a kikötőbe, de az ottani vouchert jegyre váltó némber azt mondta, hogy ma estére már minden jegy elkelt, így csak másnap tudunk majd hajókázni menni. A fent leírt fura hozzáállás nem egyedi: a floridai Homosassánál is hasonlót tapasztaltunk az online foglalásnál: ott július 2-ára kértünk időpontot, majd a pénz levonása után a visszaigazoló e-mailben július 5-i dátumot kaptunk. Senkit nem érdekelt, hogy te akkor még ráérsz-e. Hála az égnek elég szabad a programunk ahhoz, hogy mindkét esetben tudjunk alkalmakodni, de azért erre érdemes nagyon odafigyelni. ]]>