Monthly Archives: August 2010

Vacsora négy éhes szájnak

Ezt úgy kell, hogy 3 csík papaszalonnát kiolvasztasz, aztán 3 nagy fej apróra vágott hagymát barnára pirítasz rajta. Lehúzod a tűzről, 4 púpos evőkanál dusnoki vérvörös fűszerpaprikát keversz bele, rádobod az apróra vágott, hártyázott 3 kilónyi lábszárat, majd egy kis vízzel átkevered – vizet csak annyit, hogy könnyítsen a keverésen. Négy-öt száraz macskapöcse paprikát, egy négybe vágott csípős zöldpaprikát, egy csapott evőkanál őrölt borsot, ugyanannyi őrölt köményt és egy kis marék frissen tépett majorannát szórsz rá, majd egy kancsó vízzel felrakod rotyogni. Mikor a hús majdnem megpuhult, megkínálod egy pohár jó vörösborral, aztán egy kevés ideig hagyod, hogy átjárja az egészet a hegy leve. Puhára főtt húsnál sózod, még tíz percig főzöd, aztán nagy karéjokat szelsz mellé a Kárpát kenyérből, s csípős almapaprikával szegve megeszitek mindet azon nyomban. ]]>

Mac workflow: vágjunk filmet!

Final Cut Express 4 alkalmazását használom. Ugyan az aktuális iLife csomagban ott van az erre készült korrekt kis iMovie, azonban valami miatt még a Mac-es életem elején felhagytam vele (talán nem tudott frame-re pontosan vágni) és maradt a FCE, amit a mai napig nagyon szeretek.

A probléma

Az Apple az utolsó iMovie/Final Cut release után előállt az “open format timeline”-nak nevezett dologgal, ami nagyjából annyit tesz, hogy konvertálás nélkül keverheted a videovágó software-ben a különböző video codec-ű nyersanyagokat, meg fogja emészteni on the fly. Ez így is van, csak éppenséggel precíz munkához a 2008 late harvest MacBook Pro-n használhatatlan a tömörített nyersanyag, úgyhogy video nyersanyagot konvertálni muszáj. A nagytesó Final Cut Studioban erre ott a beépített Compressor alkalmazás és egy fancy Apple ProRes 422 codec, de ez tegyük fel, hogy nekünk most nem áll rendelkezésre és keressünk helyette ingyenes megoldást. A másik, viszonylag ritkábban jelentkező, éppen azért alattomos kis probléma, mikor az audio sávban használt mp3 “cirpel”, pattog, vagy akár 1-1 frame erejéig kihagy, a teljes rendering után is. A ludas ezúttal is a tömörítés, úgyhogy az audio adatunkat is ki kell, hogy csomagoljuk.

A megoldás #1/2: video konvertálása

A mozink konvertálásához a squared5.com által gyártott ingyenes MPEG Streamclip nevű alkalmazást fogjuk használni, melynek OS X és Windows változata is létezik. Advancedebb arcok persze az ultimate ffmpeg appot használják command line varázslattal, de én lustaságból leragadtam a GUI-s toolnál. Mondjuk pont OS X alatt simán lehetne gyártani egy Folder Action scriptet, ami az erre dedikált “konvertáló pool” jellegű folderbe bedobált file-okat nekiáll ffmpeg-gel azonnal kicsomagoltatni… na, talán egy másik workflow postban megcsináljuk. Az általam termelt video nyersanyag 1920×1080 PAL (=25fps) felbontású, H.264 codec-kel készül a kamera belsejében. A tömörített file-jainkat az MPEG Streamclip az alábbi beállításokkal kóserolja ki szép uncompressed, ám mégis valamennyire tömör formába (=ezt fedi le a beállított Apple Intermediate Codec): mpeg-streamclip-settings-5dmk2 Az MPEG Streamclip egy kötegben végigcsinálja ezt az összes forrásadatunkkal, plusz a folyamat megállítható, meg még sok egyéb fancy dologra képes, amiket nem részletezünk. Persze egy darab ciklus lenne a kötegelt feldolgozás az ffmpeg-et hívó shell scriptnek is, de hát a lustaság nagy úr…

A megoldás #2/2: audio konvertálása

A zenét Quicktime 7 segítségével konvertáljuk AIFF formátumúra, amit a FCE már gond nélkül fogyaszt: quicktime-7-export-to-aiff Ezután más dolgunk már nincs, mint feldolgozni a preparált nyersanyagokat. Have fun!]]>

Az eltűnt dezodor nyomában

Part I.: a szörnyű felfedezés Nem vagyok egy bevásárolni imádó típus. A beszerzésre fordított időt úgy igyekszem minimalizálni, hogy az általam kipróbált és megkedvelt, bevált cuccokat nagy kiszerelésben veszem meg. Ilyen a tartós tej, a farmernadrág és a dezodor is. Ma ez utóbbira fogunk koncentrálni. A sokat venni egyszerre metódusnak van egy nem várt mellékhatása: későn veszed észre, hogy az általad megszokott és megkedvelt fogyóeszköz elmúlik egy adott gyártó kínálatából. Így jártam anno a fekete GAS farmerekkel és most úgy tűnt, hogy a favorit dezodor is ezt a sémát követi. Sok éve már, hogy az Old Spice Whitewater krémdezodort használom. Ez egy stift jellegű termék, ám a dezodoráló anyag krém formájában van letöltve a tubusba és véleményem szerint a lehető leggyorsabban felhordható, legkényelmesebben viselhető anyag. Ez utóbbi alatt azt értem, hogy szerintem minden más dezodor (a pazarló spray-k kivételével, melyeket többek között pocsékoló mivoltuk miatt kerülök) kelt némi ragacsos érzést a felhordást követően, míg a krémdeo nem. Dezodoráló hatását tekintve az egy napot nálam bizonyítottan jól bírja. A beszerzési process nagyjából úgy néz ki, hogy amint “out of stock” közeli állapotba került a deo (=már csak 1 bontatlan van a szekrényben), megyek venni egy/két hatos zsugorral. Így történt ez nemrég, amikor megdöbbenve tapasztaltam, hogy a teljes Old Spice creme deo család eltűnt.

Part II.: A kutatás

Persze laikusként (=enduser, aki nem kutatott creme deo ügyben bő egy hetet) könnyen mondod, hogy “de biztos van még creme deo a piacon, ha pont azt szereted”. Ezúton jelzem minden FMCG Home & Personal Care üzletben utazó gyártónak, hogy NINCS. Végigjártam legalább 5 magyar üzletlánc minimum 15 boltját, de sehol egyetlen creme deo kompetitor. Miután csalódottan tapasztaltam a creme deo hiányt a magyar piacon, kényszerűségből nekiláttam kipróbálni az Old Spice brand és más gyártók gél, roll-on (=golyós dezodor) és stift termékeit. Sajnos mindhárom kategória nagyságrendekkel rosszabb eredményt hozott. A dezodoráló hatással nincs baj már rég, ám a ragacsmentességet csak a creme deo adta maradék nélkül. Talán a stiftek közül az olajosabb textúrájúak közelítették meg egy icipicit a creme deo nyújtotta kényelmet. Kiválasztottam átmeneti megoldásnak egy stiftet és nekiálltam a megszűnés okát felderíteni. Felhívtam a Procter & Gamble vevőszolgálatát és a vonal túlsó végén hallgató hölgynek elmeséltem, hogy bizony a Procter kivezette a piacról az általam oly kedvelt teljes krémdezodor családot. A néni sajnálkozva vette tudomásul (tőlem tudta meg – WTF?), majd közölte, hogy örül az észrevételnek és továbbítja azt az R&D vagy a markecing felé. Nagyjából ennyit sikerült elérnem egy vevőszolgálati hívással. Másnap Józsinál olvasok egy postot, ahol commentben leírom a saját nyűgöm. Mit ad isten, bő egy óra múlva megjön egy tipp, miszerint a gyártó új brandbe csomagolta az Old Spice creme deo családot. Megnéztem a weben a full-flash-be csomagolt márkaoldalt, de sajnos érdemi infoval ez sem szolgált, csak a szokásos marketing bullshit jött. Kerestem a weben forrást, majd megtaláltam a bookline.hu-nál a tényleg a régi deora hajazó terméket Gillette márkanéven, új illatnévvel, szürkés “nekem hegymászós” zord dobozban. Tegnap aztán a törökbálinti Cora-ban sikerült rátalálnom (tegnap még 718 HUF volt) a valóban kereskedelmi forgalomban kapható termékre: A keresést némileg nehezíti, hogy a gyagyás gyártó papírdobozba csomagolta a dezodort (WTF?) és 11 nyelven extra papírra nyomott marketing bullshit doksit (WTF?) pásszintott mellé.

Part III.: A meztelen igazság

A halál torkából húztam vissza az utolsó Old Spice creme deo dobozt, hogy demonstráljam a hasonlóságot: A tanulságok:
  • A korábbi talán 4 illat helyett mostanra 2 illatra szűkült be a kínálat – ezzel még nincs baj, a Cool Wave nekem klappol.
  • A dobozok mérete bitre egyforma – ez csak új színű műanyag.
  • Az új dezodor a cimke szerint +5 ml anyagot tartalmaz (40 ml-es régi vs 45 ml-es új kiszerelés). Szerintem lenne még hely benne (a régit egyszer szétszedtem már), de gondolom kell a pénz még kalácsra, így nem szabad teletölteni a tubust.
  • A teljesen szükségtelen papírpazarlás láttán csak az tart vissza a váltástól, hogy nem ismerek másik creme deot a piacon (mondjuk a fenti post hosszának ismeretében ez elég erős érv :).
]]>

Mákos muffin Jutkától

5 tojást szétválasztasz, a sárgájához adsz 25 deka cukrot, egy citrom reszelt héját, pici fahéjat, eldolgozod, majd hozzákeversz 25 deka darált mákot. A fehérjét kemény habbá vered (pici citromlé a fehérjébe segít), majd a tojáshabot óvatosan beleforgatod a mákos cuccba. A muffinpapírokba egy bő púpos evőkanálnyit raksz (nálam 60 deka mákkal jött ki kerek 30 db muffin), majd 170 fokos előmelegített sütőben addig sütöd, amíg barnulni kezd a teteje. Ha nem égeted el, elronthatatlan. Meggyet, piros bogyós gyümölcsöt, savanykás lekvárt, sárgabaracklekvárt és vaníliafagyit szerintem egyaránt elbír turbónak. Have fun!]]>

Nati és az ő nápolyi limoncelloja

Vendégpost ez a ma délutáni. Az eredetit valóban “vendég” írta, de nem ide a blogra, hanem nekem, csak úgy. Blogra ő ilyet sose tenne, két okból sem: egyrészt azt mondaná, hogy “de hát ez annyira egyszerű”, másrészt meg azt, hogy “de én nem is tudok főzni”. Az egyszerűvel még igaza van, mert tényleg az – elronthatatlan, ugyanakkor kívánatos, alkoholban gazdag eredményt produkál. A nem tudok főzni duma meg egyszerűen hülyeség: Nati az a csaj, akinek bármilyen kajáját vakon, maradék nélkül megeszem bármikor. Natival sokat beszélgetek, a pocakfan mivoltomból kifolyólag sokszor kajáról is. Gyűlnek tőle a receptek szép sorban a Notational Velocity appban, amelyeket aztán rendre legyártok, ha úgy tartja kedvem. Eddig még egyetlen egyben sem csalódtam. Ennyi bevezető után azonban átadom a szót neki, hadd mesélje el saját szavaival, hogy csinálja ő és a nápolyiak a házi limoncellot:

Nápolyban sokan készítik házilag, nyolcadolják a citromot, kimagozzák, majd keresztbe vékonyra szelik. Így a citrom kesernyésebb fehér héjrészét és a húsát is beáztatják a szeszbe, nem pedig az a bullshit csak a héját. Kell hozzá kb. egy tucat rendes nagy citrom, nagy! és olasz vagy görög, nagyon sárga, nem habzó külsejű – ez megy így nyolcadolva szeletelve egy liter alkoholba. Utána felfőzől cukor szirupot, na az már ízlés dolga, hogy abból mennyit teszel bele, összekevered, és hagyod még pár napig együtt, utána leszűröd. Egy évig is eláll a fagyasztóban.
Natinak köszönjük. Most pedig mindenki induljon citromért, cukorért és alkoholért, hogy a következő hétvégén már DIY limoncelloval bolondíthassa a citromfagyit!]]>

Mac workflow: Mac-iOS cross notifications

Prowl nevű stuff. A Prowl az OS X alatt futó Growl notification kliens fizetős iOS verziója (az app iTunes oldala erre – a post írásának pillanatában 2.39 EUR-ba kerül az alkalmazás). Mint azt már említettem korábban, OS X alatt Growl-t több cimborám az ördög szerszámának tartja, de ez ne tántorítson minket el és nézzük át, mit ad nekünk a Prowl. A Prowl az Apple által kitalált metódus alapján (=majdnem valódi push) képes üzeneteket fogadni az iOS eszközünkön, ha hagyjuk neki (=engedélyezzük globálisan az eszközön a push notificationt a Settings/Notifications menüben, és a Prowl.app-nak is megengedjük a push üzenetek megjelenítését ugyanott). A Prowl iOS kliensének számtalan módon küldhetünk üzenetet:

  • OS X alatt telepíthetünk Growl plugint és bármelyik Growl notificationünket átirányíthatjuk a Prowl-ba (nota bene: a Growl eleve ad egy growlnotify nevű CLI klienst, ha shell scripttel szeretnénk üzenni és természetesen benne van az AppleScript support is – ilyen felhasználásra van példa ebben az AppleScriptben).
  • Perl, PHP, Python, Ruby, Java, Lasso, .NET (Win*!), Grrovy, C platformokra ott a konyhakész API a Prowl oldalán
  • Ha a fentiek elégtelennek bizonyulnának, még mindig ott a lehetőség, hogy megírd a saját magad által választott nyelvhez az API-t.
  • Küldhetünk notificationt a Prowl saját oldalába ágyazott formból is.
  • Végül a személyes kedvenc célmegoldás: Safarinkból a 2Prowl extension segítségével az aktív browser ablak URL-jét elküldhetjük egy kattintással.
A Prowl óránként 1000 üzenetben limitálja a kiküldhető push üzenetek számát, ami a 3.6 másodperc/üzenetet alapul véve szerintem endusernek elég 🙂 A legszebb, hogy a Prowl kliens az iOS oldalon képes az üzenetek típus alapján történő átirányításra – íme néhány példa: Prowl msg redirection examples Az átirányítás definíciónál egyrészt a küldő nevét adod meg, másrészt a jelenleg Prowl által támogatott iOS alkalmazásokból választasz az üzenetnek targetet. A támogatott iOS appok listája server oldalról jön, a lista folyamatosan bővül. Szóval ha jó lenne, ha a desktop browserből egy clickre átmászna az iPod touch/iPhone/iPad eszközre az aktív ablak URL-je, vagy épp szeretnéd, ha a Transmission szólna, hogy lejött az aktuális Debian ISO, esetleg a HandbrakeCLI-t használó scripted mondaná a mindig nálad levő telefonodnak, hogy végzett, akkor a Prowl mindenképp megér egy próbát. Egyszer ígérem még eljutunk oda is, hogy a saját házad szól rá a mobilra, hogy eleredt az eső otthon – csak győzd kivárni :)]]>